A gyengék birodalmaitól az emberarcú közgazdaságtanig – augusztusi könyvbemutatók a PABooksnál

J. C. Sharman: A gyengék birodalmai

A felfedezések korát, Vasco da Gama és Kolumbusz Kristóf útjait Afrika, Amerika és Ázsia európai gyarmatosítása követte. A 15-18. század európai terjeszkedése átalakította a világot azzal, hogy megteremtette az első, valóban globális politikai és gazdasági rendszereket. A hagyományos magyarázat szerint az európaiak a katonai erőfölényüknek köszönhették a dominanciájukat. J. C. Sharman, a cambridge-i egyetem professzora A gyengék birodalmai című könyvében megkérdőjelezi ezt az elméletet, alternatív magyarázattal szolgál, továbbá az eurocentrizmussal szakítva teljesen új nézőpontot kínál a nemzetközi politika, sőt a világtörténelem elmúlt fél évezredének vizsgálatához.

Sharman szerint egyrészt az európaiak a kora újkorban nem élveztek jelentős katonai fölényt, terjeszkedésük legalább annyira az alkalmazkodás és alárendelődés története, mint a dominanciáé. A spanyolok, portugálok, hollandok a tengereket uralták, a kereskedelmi útvonalakat akarták ellenőrizni, de Afrikában és Ázsiában általában tiszteletben tartották a helyi államok, közösségek szárazföldhöz fűződő érdekeit – utóbbiakat viszont a tenger nem érdekelte. Az újkor kezdetén – mondja továbbá Sharman – a legnagyobb hódítók és birodalomépítők valójában ázsiai hatalmak voltak, például az oszmánok a Közel-Keleten, vagy a Ming- és a Csing-dinasztia Kínában. Amerika meghódítását viszont a demográfiai katasztrófát okozó járvány tette lehetővé. Ebből a nézőpontból a Nyugat dominanciája inkább a kivételt, Ázsia 21. századi felemelkedése pedig a normához való visszatérést jelenti.

Simon Hayward: Az agilis vezető

Napjainkban az agilitás képessége az, amely lehetővé teszi a vezetők számára, hogy gyors, rugalmas válaszokat és testreszabott alternatívákat kínáljanak a változások eddig soha nem látott gyorsasággal végbemenő történéseihez – állítja Simon Hayward, a Cirrus tanácsadó vállalat alapító ügyvezetője. Az agilis vezetők személyiségükben egyszerre két, látszólag egymásnak ellentmondó tulajdonsággal rendelkeznek. Stratégia megvalósítók, tehát gyorsan és hatékonyan képesek előremozdítani a szervezetet, egyértelmű célokat megfogalmazva és azokat elérve. Ugyanakkor rendszeresen megkérdőjelezik tevékenységüket, annak minőségét és relevanciáját, amennyiben pedig arra van szükség átalakítják folyamataikat, rendszereiket. Az agilis vezető tisztában van saját képességeivel, ismeri az agilitás fogalmát és annak alkalmazhatóságát és folyamatosan törekszik tudásának frissítésére, beleértve a technológiai fejlődéssel járó új digitális eszközök, szoftverek alkalmazását. Az agilis vezető mindeközben empatikus kollégáival, célja a fejlett kapcsolatok kiépítése, amely megfelelő alapot nyújt a gyors és körültekintő döntéshozatalban, valamint egy elfogadáson alapuló szervezeti morál és kultúra kiépítésében.

Az agilis munkavégzés során elsődleges az egymás iránti bizalom. A munkavállalóknak bízniuk kell egymás szakértelmében, míg a vezetőknek a munkavállalók képességeiben. E területen a vezetők feladata, hogy olyan légkört teremtsenek, ahol a munkavállalók szívesen kipróbálnak új dolgokat, az esetleges hibákat követő szankciók pedig olyanok legyenek, amelyek továbbra is lehetővé teszik ezen légkör fenntartását. Egy agilis vezető számára a döntéshozatal során megfelelő arányban kell az ösztönökre hallgatva gyors elhatározásra jutni, valamint a tényeket alaposan kiértékelve megalapozott döntést hozni. A tanulás iránti vágy és nyitottság pedig elsődleges. A tanulási kultúrának, keretrendszernek továbbá világosnak kell lennie a munkavállalók számára is. A szerző továbbá ugyanitt azt is kiemeli, hogy a vezetők bizonyos esetekben akár a legfiatalabb munkavállalóktól is sokat tudnak tanulni (például az új technológiák alkalmazása terén), ezért minden típusú tanulási folyamatra nyitottnak kell lenniük.

A kötet szerzője a digitalizáció által támasztott kihívások tekintetében kiemeli, hogy a vállalatok és a vezetői testületek szintjén egyaránt összekapcsoltan, agilisan kell működni, annak érdekében hogy mély megértést nyerjenek például az új fogyasztói mintázatok, elvárások és később hatékonyan tudják azokat felhasználni bármilyen változás esetén, valamint a hosszú távú versenyelőnyök biztosítása céljából.

Julie A. Nelson: Emberarcú közgazdaságtan

Az idejétmúlt, a gazdaságot, mint egy gépezetet leíró közgazdaságtani megközelítést ideje felváltani egy modernebb, a gazdaság szereplőinek működését és motivációit jobban megértő és leíró, „emberarcú” közgazdaságtannal – hívja fel a figyelmet könyvében Julie A. Nelson, a University of Massachusetts Boston professzora. A modern közgazdaságtan az ipari forradalom idején született, és az akkor kialakult a "gazdaság, mint gépezet" metafora mind a mai napig meghatározza a közgazdaságtani gondolkodást, illetve azt, ahogyan a mindennapokban a gazdaságra, a piaci folyamatokra, a gazdasági szereplőkre tekintünk. A piacpárti szemlélet szerint a kapitalista gazdaság egy olyan gépezet, amelynek elsődleges célja a növekedés. Ebben a képben a piacgazdaságok motorként működnek, melyek az emberi igények kielégítését a termékek és szolgáltatások folyton növekvő áradatával próbálják elérni.

Azt az elképzelést, hogy a piacok önérdek által vezérelt gépezetekként működnek, nem kérdőjelezik meg a piac, illetve a kapitalizmus mindenhatóságával szemben kialakult piackritikus nézetek képviselői sem. A piackritikusok megvédenék, amit az emberi életben fontos dimenziónak látnak (például szociális gondoskodás, esztétikai, erkölcsi és spirituális fejlődés, érzelmileg egészséges, kölcsönös tiszteletre épülő kapcsolatok létrehozása, ökológiai egyensúly és fenntarthatóság) az általuk „gazdasági logikának” vagy „piaci értékeknek” nevezett dimenziókkal szemben. Ehhez véleményük szerint a gépezetet szét kell szedni (a kapitalista gazdaságot más modellel felváltani), vagy az állam irányítására bízni (piacvezérelt helyett felülről irányított működés), vagy falak közé kell zárni (erősebb szabályozókkal korlátozni a működését).

Julie A. Nelson ezzel szemben a kétféle nézőpont egyesítését, és a gazdaság, illetve a piacok működésének leírására egy új metafora bevezetését javasolja. Szerinte a gazdaság olyan, mint egy szív. Miként a szív keringeti az élet fenntartásához szükséges vért, a gazdaságokat hasonlóképpen gyakran képzelik el folyamatok, pénz, javak és szolgáltatások áramoltatójaként. A szív sajátos fizikai szerkezettel rendelkezik (billentyűk és kamrák alkotják), működése szabályozott. De mivel a szív egy élettel teli szerv, nem pedig egy élettelen szivattyú, gondoskodást igényel. Megfelelő gondoskodás hiányában a gazdasági szív nem keringeti a pénzt és a javakat. Ha a pénz és a javak egészségtelen koncentrációban gyűlnek össze, az „szívrohamot” okozhat. Míg a gazdaság bizonyos részei infarktust kockáztatnak mohóságukkal, más részek nem jutnak ellátáshoz, elsorvadnak és elpusztulnak. Fontos eleme a metaforának, hogy a mechanikus, szüntelenül mozgó gépezettől eltérően a szívnek energiára és tápanyagokra van szüksége, amelyek kívülről érkeznek – a gazdaság esetében az ökológiai környezetből. Mindemellett a szív a szeretet központja, illetve ahogyan azt számos mítosz és történet bemutatta, a gondoskodás és együttérzés központja is. A gazdaság dobogó szívként való elképzelése lehet egyidejűleg a test ellátásának jelképe, a gondoskodás, a tisztelet és az erkölcsi és lelki élet szimbóluma is. A szív, mint fizikai szerv létezése kiemeli a séma „testi” oldalát, míg kulturális szimbólumként a szeretet központjaként való értelmezése a „lelki” oldalt.

Az „emberarcú” közgazdaságtan megteremtése előtt ugyanakkor a szerző számos akadályt lát. A közgazdaságtan oktatásában továbbra is meghatározó a „gazdaság, mint gép” elképzelés, Julie A. Nelson könyvének első kiadása óta eltelt tíz évben pedig nem történt fordulat más társadalom- vagy humán tudományokban sem, amelyek mutathatnák az utat a közgazdaságtan, etika és gondozás közötti kapcsolatok jobb megértése felé. Az újabb keletű politikai fejlemények szintén pesszimizmusra adnak okot. A populista politikák ellenszere sokak szerint az értelem oldaláról történő megközelítés és az alapos elemzés lehet. A szerző szerint azonban ez a szemlélet az állampolgár „liberális ember” képéből ered – akiről a gazdasági emberhez hasonlóan azt képzeljük, hogy elsődlegesen racionális, és társaival tartja a kellő távolságot. A közös gondolkodásmód (racionalitás) mellett azonban a hitvilág (amely életünk megértéséhez és értékeléséhez vezet, és azt érezteti, hogy van célunk, közösségünk és helyünk) is fontos tényező, amely viszont háttérbe szorult. Az így kialakuló üresség „elharapózó kétségbeesést”, a „tehetetlen düh érzését” és olyan „kártékony modern mítoszokat” alakít ki, amelyek sekélyesen rasszisták, etnicisták, kirekesztőek és önzőek. Ennek felismerése nem csak a negatív politikai fejlemények megértésében és kezelésében, hanem a testet és lelket együtt kezelő gazdaság kialakításában is segíthet.

A gyengék birodalmai, Az agilis vezető és az Emberarcú közgazdaságtan című kötetek, illetve a Pallas Athéné Könyvkiadó (PABooks) korábban megjelent kiadványai megvásárolhatók a PABooks könyvesboltjában, a Bölcs Várban. A kiadó gondozásában megjelenő könyvekről folyamatosan hírt adunk a www.pallasathenekiado.hu oldalon, ahol a kötetek webshopon keresztül is megvásárolhatók.

A PABooks kiemelt figyelmet fordít a közösségépítésre is. Facebook oldalán (www.facebook.com/PallasAtheneKiado) az érdeklődők további hasznos, érdekes információkat találhatnak a megjelenő könyvekről és a hozzájuk kapcsolódó eseményekről.