Gazdasági paradigmaváltás, fordulatok az üzleti életben, gépesített szuperemberek és Rúmí örökérvényű költészete - decemberi könyvbemutatók

A verseskötet megjelenése a PADME Alapítvány támogatásával valósulhatott meg. Az ünnepi ajándéknak is kiváló, gyönyörű könyv az egyik legnagyobb középkori, perzsa szúfi, filozófus, Dzsalál ad-Din Rúmí költeményeit nyújtja át verscsokrok formájában az olvasónak.

Rita McGrath: MIT HOZ A JÖVŐ AZ ÜZLETI ÉLETBEN?

A formabontó innovációk napjainkban egész iparágakat alakítanak át. E kreatív rombolással is jellemzett időszakban új versenypiaci körülmények állnak elő, pillanatok alatt történelmi háttérrel rendelkező, iparágformáló vállalatok tűnnek el, ugyanakkor rendkívül rövid idő alatt olyan cégek emelkednek ki, mint például az AirBNB vagy a Netflix. A digitális átalakulás következményei a teljes gazdáságra hatást gyakorolnak, a vállalatok szempontjából pedig nem csupán a főtevékenységük gyakorlásának módját, hanem magát a gazdálkodás módszereit és az üzleti modellt is módosítja. 

A kérdés, melyre a szerző, Rita McGrath rámutat, hogy időben észrevesszük-e és reagálunk- e a bennünket érintő grandiózus változások korai figyelmeztető jeleire. Továbbá, hogy versenyképesek maradunk vagy inkább ragaszkodunk a korábbi feltételezéseinkhez és átadjuk helyünket az új lehetőségekkel élni tudó, formabontó vállalatok számára.

Mit hoz a jövő az üzleti életben? Akiknek sikerül módszeressé tennie a folyamatok valós időben történő tisztánlátásának képességét, technikáit és elfogultságmentes gondolkodással nyitnak e változó környezet felé, azok számára biztos sikereket. A szerző egyedülálló tapasztalata alapján kötetében azonnal alkalmazható technikákat ajánl, továbbá támpontokat és tanulságos történetek megannyi következtetéseit adja e megújuláshoz.

Rita Gunther McGrath, a Columbia Business School, valamint a Harvard Business School oktatója, továbbá az Egyesült Államok egyik legelismertebb vállalatnövekedési menedzsment tanácsadója, a világ egyik vezető innovációs és növekedési szakértője. Gyakran publikál a Harvard Business Review szerzőjeként és hosszú ideje szerepel a világ 10 vezető menedzsment gondolkodója között, emellett nevét 2011 óta a Thinkers50 listázottjai között is minden évben jegyezték.

Katherine Trebeck, Jeremy Williams: A MEGÉRKEZÉS GAZDASÁGTANA

Megérkeztünk a gazdasági csúcsra, csak nem akarjuk észrevenni? Ezt az izgalmas kérdést teszi fel indításként „A megérkezés gazdaságtana” c. nagysikerű könyv, amelynek alaptézise, hogy az emberiségnek mostanra már gyakorlatilag megadatott minden, amire szüksége van. Beköszöntött az a világ, amelynek eljöveteléért a korábbi generációk olyan keményen dolgoztak, amikor is végre a megélhetés már nem „az emberiség örök problémája”.

„Megérkezés és otthonteremtés”. Két harmonikus fogalom, amely a könyv két kulcskifejezése is egyben. A szerzők szerint a megérkezést úgy kell értelmeznünk, hogy a fejlett nyugati társadalmak többsége elérkezett egy olyan állapotba, ahol a jó élet alapját jelentő anyagi javak döntően rendelkezésre állnak. A gazdasági növekedés vég nélküli hajszolása további terheket ró a környezetre, súlyosbítja a klímaváltozást és erodálja a társadalom szövetét. Ennek felismerése vezethet el az otthonteremtéshez, mint lehetőséghez, hogy a világ valamennyi lakója minőségi életet tudjon élni, ne legyen egyenlőtlenség és ne pusztítsuk tovább a bolygónkat. 

A szerzők szerint azonban jelenleg még az általános közgondolkodásban és a hozzáállásban is nagy baj van. A növekedés vágya ugyanis a gazdaságilag fejlett országokban olyan függőséget alakított ki, amely a jól ismert „Stockholm-szindrómához” hasonló, amikor is fogvatartott a fogva tartója felé erős kötődéssel járó pozitív érzelmeket kezd táplálni. A mostani gazdasági modellek is ennek a függőségnek az áldozatai, hiszen a növekedés a legfontosabb, talán az egyetlen céljuk és belső mozgatórugójuk.

A könyv végső konklúziója szerint a jövőben már nem a versenyképesség további növelésére, valamint a hatékonyság és a termelés fokozására kellene koncentrálnunk, hanem inkább hátra kellene lépnünk egyet, visszavenni a tempóból és átértelmezni, hogy mit is jelent a fejlődés abban az esetben, ha nem a többet és a nagyobbat akarást értjük ezen fogalom alatt. 

Katherine Trebeck az University of Strathclyde vezető vendégkutatója, University of the West of Scotland tiszteletbeli professzora. PhD fokozatát politikatudományból, tapasztalatait többek között az Oxfam kutatójaként szerezte. Ausztrál származású, de jelenleg a skóciai Glasgowban él. 

Jeremy Williams író, aktivista és díjnyertes blogger. Jelenleg Lutonban él. Madagaszkáron és Kenyában nőtt fel. Újságírást nemzetközi kapcsolatokat és kulturális tanulmányokat tanult, amelyeket szabadúszó projektjeiben integrál. Olyan szervezetekkel dolgozott együtt, mint az Oxfam RSPB, Tearfund és a WWF. Az Eathbound Report című blogját a Vuelio és a UK Blog Awards az Egyesült Királyság legjobb zöld témájú blogjaként ismerte el.

Zhouying Jin: AZ EMBERISÉG JÖVŐJE

A tudományos fejlődés eredményeképp az ember mára képessé vált arra, hogy manipulálja az életet. Genetikai optimalizáció, emberi tulajdonságok mesterséges fejlesztése, ember és gép kombinációja, gépiesített szuperemberek, aszexuális lények, túlélésre kifejlesztett egyedek... – valóban ez lesz az emberiség jövője, ez vár gyerekeinkre, unokáinkra? Ezekkel a kérdésekkel kezdi könyvét Zhouying Jin, aki Kínában a stratégiai integráció, a jövőkutatás, az innováció- és tudásmenedzsment egyik legnevesebb szakértője. 

Az ipari civilizáció felemelkedése által előidézett ökológiai, társadalmi és gazdasági válságjelenségek napjainkra megkerülhetetlenné váltak. Az emberiség jelenlegi életformája ugyan hordoz anyagi előnyöket, azonban súlyosan veszélyezteti a hosszú távú fenntarthatóságot. A XXI. század első évtizedeiben az emberiség egyértelműen útelágazáshoz érkezett, fennmaradásunk érdekében meg kell változtatnunk életmódunkat és magatartásunkat – szögezi le “Az emberiség jövője – Globális civilizáció és Kína megújhodása” c. könyvében Zhouying Jin professzor asszony.

A könyv fontos üzenete valamennyi olvasójához és a világ valamennyi gazdasági szereplője felé, hogy a jövő gazdaságpolitikájának középpontjába a profit-termelés helyett az érték-teremtést kell állítani, valamint, hogy a technológia és a gazdaság fejlődése csupán eszközök, amelyek segítenek bennünket, hogy elérjük a fenntartható emberi társadalmat, mint végcélt. A fenntarthatósági cél lényege, hogy az emberek virágzó, békés világban éljenek, új anyagi, lelki és ökológiai értékek mentén, amely generációról generációra képes fennmaradni. Ehhez a fejlődéshez és kiteljesedéshez az önfegyelem mellett Kelet és Nyugat egymásra találása és az oktatás globális fejlesztése is nélkülözhetetlen. 

Zhouying Jin könyve nem csupán kiváló, élvezetes olvasmány, de izgalmas bepillantás is a Kínában napjainkban végbemenő paradigmaváltásba, amely a gondolkodás és az életmód megújításáról szól.  

Zhouying Jin a Kínai Társadalomtudományi Akadémia tagja, a Technológiai Innovációs és Stratégiai Kutatások Központjának vezetője, a pekingi Soft Technology Akadémia alapító elnöke. Vendégprofesszor a Hohai Egyetemen, a Tsinghua Egyetemen és a Kínai Műszaki Egyetemen. Az elmúlt 15 évben számos fontos kormányzati projektet irányított interdiszciplináris területeket érintve, amelyek Kína társadalmi, gazdasági, energiapolitikai megújítását, a hosszútávú stratégiai integrációt és a fenntartható fejlődést célozták.

Rúmí aranykora - Válogatott költemények

A Kelet Kincsei sorozat keretében, az Édesvíz Kiadó gondozásában, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány támogatásával, valamint a Pallas Athéné Könyvkiadó szakmai mentorálásával jelent meg Rúmí válogatott költeményeit tartalmazó kötet. A könyv a költő mindhárom irodalmi korszakát felöleli, ennek jegyében olvashatunk ódákat – Gházeleket, illetve epigrammákat – Rubájokat, amelyeket Tóthfalusi István fordított, valamint a kötet utolsó szakaszában Mesznevíket, vagyis elbeszélő költeményeket, amelyeket Báger Gusztáv remek fordítói munkájának köszönhetünk, aki egyben a gyűjteményt válogatta és szerkesztette is.

A XIII. században élt, perzsa költő-filozófus, Dzsalál ad-Din Rúmi tanításai ma is aktuálisak, hiszen minden írásában olyan egyetemes, örökérvényű témákat verselt meg, mint a hit, a szerelem, az élet értelme, ill. hogy hol van az ember helye a világban. Rúmi életét így jellemezte saját szavaival: „Nyers voltam, megfőztek, aztán kiégettek”. Tapasztalatait és tanításait rövid, történetszerű versekben hagyta az utókorra, amelyekben a letisztult szúfi értékrend tanai általános életigazságokkal karöltve jelennek meg. Műveit mély érzelmek, erős hangulatok, spirituális és filozófiai gondolatok hatják át, amelyek egyszerre ígérnek érdekes olvasmányt és lelki útravalót, amely a mai kor embere számára is aktuális lelki, szellemi útikalauzként szolgálhat.

Rúmí metaforikus költészetében a rímes-időmértékes ódák változatos asszociációkkal ragadják meg az olvasó figyelmét, rövidebb epigrammái - amelyek általában négysorosak és szintén időmértékes verselési formát öltenek - pedig az élet egyes mozzanatait, valamint a lélek, a szellem és a test különös utazását írják le. Elbeszélő költeményei jellemzően próféciás üzeneteket hordoznak, de a művek gazdag szimbolikája lehetőséget ad az olvasónak a verssorok szabad értelmezésére is. A költő tanításaival és verseivel felébreszti a többi halandó lelkét, és ez a fajta egyéni felemelkedés építi a tágabb közösséget is. 

Rúmí feltehetően 1207. szeptember 30-án született Balkhban, ami a mai Afganisztán területén található. Felnőtt korára tökéletesen ismerte az iszlám jogot, az iszlám hagyományait és a Korán-magyarázatokat. Ezen kívül a perzsa, az indiai és az arab irodalmat is tanulmányozta, megtanult többek között görögül, és előszeretettel mélyedt el a görög filozófiában. A dzsámikban tartott prédikációinak, tanításainak és tanácsainak hamar híre terjedt, így idővel egyre több tanítványa és követője lett.

Dzsalál ad-Din Rúmí 1273. december 17-én Konyában halt meg, ahol életének utolsó 45 esztendejét töltötte. Ezt a napot azóta az „esküvő éjszakájának” nevezik, ilyenkor a várost a mai napig zarándokok hada „lepi el”. Vallási meggyőződéstől függetlenül, a világ minden tájáról látogatnak el ide a az érdeklődők, fejet hajtva a béke, a szeretet és az elfogadás eszméi előtt. Az UNESCO 2007-et Rúmi, a szúfi szent ember évének, a kerengő dervisek táncos szertartását pedig az emberiség szellemi örökségének részévé nyilvánította.