GeoDebates III. - Közeledés vagy távolódás?
Az USA külpolitikai vezetésének elzárkózó kelet-ázsiai politikája hatalmi vákuumot okozhat a térségben, ami Kína globális politikai törekvéseinek kedvezhet, hangzott el a PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet vitafórumán. A résztvevők szerint a következő évek nagy kérdése, hogy növekszik-e a feszültség a két gazdasági és katonai nagyhatalom között, és mit hoz a fegyverkezési verseny.
Nagy fordulat következett be az Egyesült-Államok és Kelet-Ázsia viszonyában, míg az Obama-kormány külpolitikai törekvéseiben Kelet-Ázsia nagy hangsúlyt kapott, addig a Trump adminisztráció első száz napja egy hullámvasúthoz hasonlítható magasságokat és mélységeket ért el a térséggel kapcsolatos megnyilvánulásaiban.
A PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet által szervezett harmadik GeoDebates vendégei arra keresték a választ, hogy Donald Trump betartja-e a kampányban elhangzott vállalásait és keményen elzárkózik Kelet-Ázsiától, különös tekintettel Kínára, vagy pedig folytatja az amerikai külpolitikai hagyományokat és nem tesz le a térségben kivívott vezető szerepéről.
A vita résztvevői egyetértettek abban, az Egyesült Államok kénytelen felismerni azt, hogy ha kivonul a térségből olyan politikai vákuum jön létre, amely Kína előre törését eredményezheti. A kérdés, hogy az Egyesült-Államok megengedheti-e magának azt, hogy elveszítse vezető szerepét és kockáztassa a kínai befolyás erősödését Ázsiában.
Ugrósdy Márton, a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgató-helyettese szerint a térség hatalmi viszonyaiban jelentős változások jöhetnek, a kialakuló hatalmi űr jó lehetőséget adhat Kínának, hogy gazdaságilag megszólítsa a térség országait. Csoma Mózes az ELTE BTK Koreai Tanszékének vezetője arról beszélt, hogy a kelet-ázsiai térség országai aggodalommal terhesen tekintenek az USA kivonulási szándékaira, hiszen biztosak lehetnek benne, hogy Kína vezető szerepre tör. Nyilvánvaló, hogy több térségbeli ország, mint például Japán vagy Dél-Korea érdeke is az, hogy a térség politikai egyensúlya ne boruljon fel és ne erősödjön a kínai dominancia.
Szapáry György, Magyarország volt washingtoni nagykövete kifejtette, hogy a folyamatokat rövid és hosszútávon is vizsgálni kell, mivel ellentétesek lehetnek a jelenlegi és a jövőbeni érdekek. Rövidtávon az Egyesült-Államok és Kína viszonya elindulhat a status quo-ra törekvés felé, azonban már látszanak olyan tendenciák, mint például az országok fegyverkezési kedvének megélénkülése, amelyek egy erőteljesen konfliktusos viszonyt teremtethetnek meg hosszútávon.
Trump egy újfajta politikát folytat, mindig nagyobbat mond annál, mint amit később érvényesít. Erre utalt Klemensits Péter, a PAGEO senior kutatójának meglátása is, aki szerint a Trump adminisztráció nem fogja érvényesíteni azokat a mértékű védővámokat, amelyeket korábban hangoztatott, ehhez nincsen érdeke, továbbá Kína szinte meg sem érezné.
A kérdés nyitva maradt. Vajon az USA feladja-e vezető szerepét és tálcán nyújtja-e át Kínának, aki a jelek szerint egyre felkészültebb a vezető szerep megragadásához? Ma még jósolni is igen nehéz, mivel Trump politikája egyelőre kiszámíthatatlan.