A gazdaságpolitika missziója került terítékre a Rotary esten

Az értelmiségi az, akinek mindenre van egy kritikai észrevétele, vagy az akinek minden problémára van legalább egy, de inkább több megvalósítható javaslata? Tette fel a povokatív kérdést Dr. György László, akinek Egyensúlyteremtés c. könyve a világgazdaság problémáiról és az azokra adott és adható válaszokról szól. Ebben újradefiniálta a gazdaságpolitika misszióját is, ugyanis a közgazdászok többsége – szerinte tévesen – a gazdasági növekedést nevezi meg elsődleges célként. Miközben, ha megnézzük, 1980 és 2010 között Amerikában és Magyarországon is majd’ megduplázódott a GDP, de ezzel párhuzamosan a bérek, nem vagy csak alig növekedtek. Az új misszió szerint a gazdaságpolitikának az emberhez méltó életkörülmények javítására kell törekednie és ehhez pedig a fontos területeken a gazdaságpolitikának egyensúlyt kell teremtenie.

Például a tőke és a munka között, mert a tőkésnek is elegendő bevételhez kell jutnia ahhoz, hogy a termelést fent tudja tartani, gépeit meg tudja újítani, de a munkavállalóját is tisztességesen meg kell fizetnie, hogy emberhez méltó életet élhessen, és a fejlődés fenntartható legyen. Az egyik legnagyobb probléma ma a világban, hogy a munkavállalók részesedése a megtermelt jövedelemből olyan drámaian csökkent, hogy az már a tőketulajdonosok jövedelemszerzését is veszélyezteti, hiszen egyre kevesebben tudják megvásárolni az általuk megtermelt termékeket és nyújtott szolgáltatásokat.

Bevezetőjében beszélt arról, hogy a 2010 utáni időszakban a magyar gazdaságpolitikát külföldről ideológiai és érdek alapon kiszámíthatatlannak minősítették, napjainkban viszont már idejárnak kérdezősködni, hogy megértsék mit hogyan és miért csináltunk. Ennek az a háttere, hogy 2008-ig a nagy pénzügyi válságig érvényben lévő irányadó értelmezési keret, a neoliberális közgazdasági értelmezési keret, nem volt alkalmas problémáink nevesítésére. Egyszerűen nem foglalkozott olyan kérdésekkel, mint például a tőke és munka közötti egyensúly, ami napjaink egyik legfontosabb gazdaságpolitikai kérdése. Ahhoz, hogy a világot megértsük, sokkal több értelmezési keretet kell megismernünk.