Czeczeli Vivien

Befogadó folyóirat: Pénzügyi Szemle

A megjelenés ideje: 61. évfolyam, 2016/4. szám

A quantitative easing (QE) – mennyiségi lazítás – az utóbbi idők egyik legvitatottabb monetáris politikai intézkedésének

tekinthető. A program elindítását az Amerikai Egyesült Államokból (USA) 2007-ben kibontakozó pénzügyi-gazdasági válság eseményei indukálták, amelyek a gazdasági szereplők általános bizalomvesztését, illetve olyan súlyos problémák kialakulását okozták, mint a bankközi piac kiszáradása1, vagy a likviditási válság2. A pénznyomtatás stratégiájának sikerességét illetően erőteljesen megoszlanak a vélemények. Érvek és ellenérvek sorozata állítható fel, hogy vajon a gazdaságba pumpált hatalmas pénzmennyiség – az USA esetében közel 3750 milliárd USD – effektíven hozzájárult-e a gazdaság egészségének helyreállításához. Vitathatatlan azonban, hogy napjainkban is az egyik legstabilabb gazdaságnak tekinthető az Amerikai Egyesült Államok, s a gazdasági helyzet normalizálódását támasztja alá a 2015. decemberi kamatemelés is. Megjegyzendő továbbá, hogy a központi bank által a gazdaságba pumpált hatalmas pénzmennyiség a pénzkínálat növelése által számos csatornán, a gazdaság különböző területein is éreztette hatását, illetve a globalizáció melléktermékeként a világ számos országa részesülhetett az olcsó pénz adta lehetőségekben. Az események fordulópontja a QE visszavonásához (tapering) köthető, ami egyértelműsítette az eszközvásárlások lezárásának közeledtét. Ez általánosságban bizonytalanságban tartotta a piacokat. Hasonló reakciókat váltott ki a kamatemelést megelőző időszak, amely egyben a monetáris szigorítás legfontosabb mérföldkövének tekinthető. A cikk a témához szorosan kapcsolódó szakirodalmak áttekintésén, a különböző nézetek összevetésén alapul, így próbálva feltárni a QE szerepét a válság utáni időszakban.*